Mesélj egy kicsit az eddigi életedről!

1980. június 24-én, Budapesten láttam meg a napvilágot. Két éves voltam, amikor az egész család Bagdadba költözött. Édesapám a kinti követségen kapott állást. Öt évet éltünk kint, fantasztikus gyerekkorom volt. 8 éves koromban a szüleim elvittek korizni, ugyanis még 2 évesen, amikor először volt kori a lábamon azt mondták, hogy tehetséges vagyok. 11 évig versenyszerűen űztem ezt a sportot, ugyanakkor nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy a táncban is profi szintre képeztessem magam (ez persze nem sikerült, holtig tanul az ember), illetve, hogy semmi ne menjen a tanulás rovására. 16 éves koromtól jégrevüket koreografáltam: például a Duna Pláza bevásárlóközpont jegén bemutatásra került Grease, Aladdin, Anasztázia, Moulin Rouge mind az én nevemhez fűződnek. 1999-től aerobicot kezdtem oktatni, majd 2000-től, miután már hivatalosan is edző lettem, Tae Bo-t is. Ez egy fitnesz ág, a Tae-Kwan-Do és a box ötvözete. 1999-ben abbahagytam a versenyzést a koriban, ám 2001-ben visszatértem a jégre, immáron edzőként. Nem a jégen, hanem szárazon segítem a versenyzők felkészülését. Többek között Póth Dianát is tanítom, aki kétszeres magyar bajnok, illetve EB IV. helyezett. 2000-ben a rádiózásba is belekóstoltam: Havas Henrik internetes rádiójánál dolgoztam, először asszisztensként, idővel pedig minden pénteken két órás élő műsort vezettem és szerkesztettem. Fél évig bírtam a hajtást. 2001 nyarán újságírói gyakornoknak jelentkeztem a Blikkhez. Hét hónap után státuszt kaptam a lapnál. 2003 nyarán úgy éreztem, váltani szeretnék. Egy barátnőm jelentkezett a nevemben a VIVA műsorvezető-válogatására. Összeszedtem minden bátorságom, és elmentem a castingra. Szerencsével jártam: 2003 szeptemberétől Magyarország egyetlen zenei csatornájának csapatát erősítem.

Milyen tanuló voltál?

Az általános iskola első osztályát Bagdadban, egy nemzetközi iskolában végeztem el. Az angol nyelvtudásom és kiejtésem ennek az egy évnek köszönhető. Miután hazajöttünk, nem volt egyszerű beilleszkednem a magyar iskolába, egyáltalán "a magyar világba". Bagdadban teljesen más, sokkal szabadabb volt az iskolarendszer. Például, felállhattunk órán, bármikor kérdezhettünk a tanártól, illetve külföldön nagyon játékosan tanítják a fiatalokat. Kvázi úgy tanultunk, hogy észre sem vettük, mert jól éreztük magunkat az órákon. Képzelhetitek mit szóltak itthon, amikor fogtam magam és felálltam óra közben... :-) A suli végére jó tanuló lettem, de nagyon megkínlódtam a matekkal. Általános iskola 2. osztályában még kettes voltam belőle, de ötödikben már négyes, végül pedig kitűnőre érettségiztem. A tanulásomat egy magántanár segítette, aki a matekon kívül fizikából és kémiából is korrepetált. Ellentétben a többséggel, én nem úgy emlékszem vissza az érettségire, hogy könnyű volt. Rengeteget tanultam és nem egyszer rémálmaim is voltak. De nem szeretném riogatni a fiatalokat, inkább a többségnek higgyetek! :-) Érettségi után két helyre adtam be a jelentkezési lapomat: Szegedi Tudományegyetem kommunikáció szak, Magyar Táncművészeti Főiskola koreográfus szak. Isten segedelmével mindkét helyre felvettek és mindkét felsőoktatási intézményben megkezdtem tanulmányaimat. A Táncművészetin 2001-ben, míg a SZTE-en 2003-ban szereztem diplomát. Közben pedig 2000-ben elvégeztem az International Fitness and Aerobic Academy aerobik és Tae Bo edzői szakát. Idén szeptembertől a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán kezdtem tanulni.

Mindig ilyen maximalista voltál?

Ha ezt kérdést egy hónappal ezelőtt tetted volna fel nekem, biztosan rávágtam volna, hogy maximalista vagyok. Azóta azonban beszélgettem egy kedves ismerősömmel pont arról, hogy ő mennyire és miért maximalista. Azt mondta, ezt inkább minimalizmusnak nevezné. Igaza van... Hiszen az a MINIMUM, hogy úgy látunk munkához, hogy nem akarunk hibázni. Úgyis fogunk. Hogy túl sokat vállalok? Nem hiszem. Világéletemben úgy éltem, hogy egyszerre több dologgal foglalkoztam. Igazából a Pázmányt is azért találtam ki magamnak, mert túl sok szabadidőm volt a VIVA mellett. :-) Szeretem, ha "pörgős" az életem.

Voltak diákcsínyeid?

Én inkább mások csínyjein nevettem. :-)

Hogyan kerültél a VIVA-hoz? Milyen kihívásokkal szembesültél?

Világ életemben önbizalomhiányban szenvedtem, szerintem soha nem lett volna bátorságom jelentkezni a VIVA műsorvezető-válogatására. Ezzel egy nagyon jó barátnőm is tisztában volt, ezért ő jelentkezett a nevemben. Teljesen ledöbbentem, amikor felhívtak a csatornától, hogy melyik nap menjek a meghallgatásra. Annyit bírtam kinyögni, hogy rendben, ott leszek. 860 fiatalt hallgattak meg, majd mindössze 40 főt hívtak vissza a második fordulóra. A döntőbe kilencen kerültünk, végül négyen kaptunk állást a VIVA-nál: Ada, Geri, Kristóf és én. A legnagyobb kihívás önmagamnak megfeleni. Nagyon ritkán vagyok elégedett magammal, olyankor is csak néhány percig, óráig. Sajnos, ez néha átmegy némi önmarcangolásba. Ez egy rossz tulajdonságom, nincs az az ember, akinek elhinném, hogy valamit tényleg jól csináltam. Mindig a hibákat keresem és látom meg a munkámban. Ami egészséges szinten előrevisz, hiszen a hibáiból tanul az ember. Sajnos néha ezt túlzásba viszem.

A szüleid, ismerőseid támogattak abban, hogy a médiában dolgozz?

Mindenki támogatott és támogat a mai napig is, ugyanakkor féltenek. A szüleim és a barátaim is nagyon örültek annak, hogy bekerültem a VIVA csapatába. Először édesanyámat hívtam fel. Konkrétan nem fogta fel, hogy mit mondok neki. Nekem is időbe tellett, mire felfogtam, hogy gyökeresen megváltozik majd az életem Rengeteg buktatója van ennek a szakmának és lelkileg nagyon meg kell erősödni. Elég érzékeny vagyok, nehezen viselem a rosszindulatú megjegyzéseket, a furkálódást, a gonoszkodást. Horvát János (televíziós szakember és a tanárom) fél évet adott nekem: szerinte vagy megszokom, vagy megszököm ebből a világból. Szerintem az előbbi lesz. :-)

Honnan ered a Kisó név?

Nekem ez a becenevem 2001 óta (a Blikkben ragasztották rám), de ez egy létező keresztnév, tehát nem "fantázianév". Július 26-án ünneplik a Kisók a névnapjukat, utána lehet nézni.

Melyik műsorok a kedvenceid?

Mindegyik műsoromat szeretem. A Pár-Percet azért, mert így lehetőségem van személyes kapcsolatot teremteni a fiatalokkal, a nézőinkkel, a rajongóinkkal. A Hazai Pályát azért, mert ez egy blue-boxos műfaj, ami azt jelenti, hogy rögtönzöm a stúdióban, vagy súgógépről olvasok. Úgy érzem, fontos hangsúlyoznom, hogy csak abban az esetben használok súgógépet, ha nagyon fáradt vagyok és akkor is magam írom a szövegemet. Az Interaktívot azért szeretem, mert beleszólhatok a szerkesztésbe (tehát olyan emberekkel beszélgethetek, akiket szeretek és érdemesnek találok arra, hogy szerepeljenek nálam), illetve két órás élő műsor. Teli van kihívásokkal, hiszen bármi megtörténhet, és azonnal reagálni kell. A POParazzi számára interjúkat készítek, ami azért nagyon klassz, mert a nyáron például lehetőségem volt Kimi Räikkonnennel is interjút készíteni. Szóval olyan emberekkel találkozhatok, akikkel egyébként nem biztos, hogy lenne szerencsém.

Mivel foglalkoznál még szívesen?

A híradózás érdekel, ezt tartom a szakma csúcsának, illetve sportriporterként is el tudnám képzelni magam. Akkor sem fogok kétségbe esni, ha 3-4 év múlva véget ér a tévés pályafutásom. Rengeteg dolog érdekel, sokmindennel foglalkozom. Van egy koreográfusi diplomám, koreográfusként dolgozom a VIVA mellett. Lehet, hogy külföldre költöznék egy pár évre, hogy nyelvet tanuljak és korisokkal foglalkozzak. Ugyanakkor jelenleg a Pázmány jogi karán tanulok, lehet, hogy jogászként tevékenykedek majd. Tanulok énekelni, és nagyon vonz a musicalek világa. Szóval sok minden lehet.

Volt nagyon ciki pillanatod élő műsor alatt?

Ciki nem, inkább mókás. Például az elején nagyon nehéz volt arra figyelni, hogy beszélek, ugyanakkor instruálnak a vezérlőből a fülembe. Ebből egyszer a következő dolog sült ki: Nagy lelkesen mondtam az egyik játékosnak, hogy CD-t nyert, de a fülembe már szóltak, hogy mégsem, hanem VHS-t. A következő mondatot sikerült mondanom: "CD-t nyertél, méghozzá VHS-t." :-)

Kit kedvelsz legjobban a VJ-k közül?

Mindenkit kedvelek, mindenkiben van szeretnivaló. Ha ki kellene emelnem valakit, Gerit tenném. Őt különösen kedvelem az őszinteségéért és a korrektségéért.

Köztudott, hogy kedveled Ákost. Hogyan kerültél vele kapcsolatba?

:-)))))))))
2003-ban a Comet sajtótájékoztatóján találkoztam vele először. Akkor még a Blikknél dolgoztam, de már döntős voltam a VIVA-nál. Ákos épp egy kollégámmal beszélgetett, akihez én lelkesen odaszaladtam. Ákost észre sem vettem, viszont amikor igen, elszégyelltem magam, hogy pofátlanul megzavartam a beszélgetésüket. A kollégám bemutatott neki, majd hozzátette, lehet, hogy hamarosan a VIVA műsorvezetője leszek. Ákos ismeretlenül is azt mondta, hogy ő ezt pártolni fogja. Ha nem is mondta komolyan, jól esett. A Comet estéjén pocsék lelki állapotban voltam, az eredményhirdetés után azonnal elhagytam helyszínt. Másnap a főnököm közölte, hogy egy panorámát (2 oldalas Blikk-cikk) kell írnom a Cometről, és ugye az eredményhirdetés után készítettem egy interjút a győztessel, Ákossal, azt külön keretesben hozzuk le. Két órám volt arra, hogy megírjam a 4000 karaktert és elkészítsem az elvileg elkészült exkluzív Ákos-interjút. Senki nem adott telefonszámot hozzá, mert csak annak lehet meg a száma, akinek személyesen megadja. Nagy nehezen megszereztem az öccse számát és vázoltam neki a helyzetet. Azt javasolta, hogy küldjem át Ákosnak e-mailben a kérdéseimet, és majd másnap válaszol rájuk. Ekkor őszintén bevallottam neki, hogy nagy bajban vagyok. Felhívta Ákost, aki olyan jófej volt, hogy kihúzott a csávából, és azonnal válaszolt a kérdéseimre. :-) Legközelebb már VIVÁsként készítettem Vele interjút. Furcsa... A slágereit mindig is szerettem, de előbb lettem Ákos emberi oldalának a rajongója, csak utána a művészetének. Ma már igazi fanatikus rajongó vagyok.

Valami üzenet az olvasóknak?

Sajnos nagy úr a gyűlölet a mai világban. Ákostól idéznék: "Tanuld meg szépen, hogy gyűlölni tilos."